Térey Sándor: Mise egy éjszakai templomban
a barna székek rég megfeketültek,
az oltáron tündöklő fény-színfoltok,
a vén padokban. Mély vonásaik
a csengő hangjára megmerevültek.
a csengő zeng, zeng - et sepultus est,
a pap áldásra nyújtja karjait,
a biblián piros iniciálék.
- Emlékszem rád, havas karácsonyest,
magamban halkan mondanék misét,
aranylanék a gyertyalángos árnyék,
csengőnek szólna felzendűlve lelkem,
magamra vetném könny szentelt vízét,
a füstölőn mély, szent szerelmem égne
sanctus s a kánon azt imádná bennem,
előtt Távolból térdet hajtani
oly jó volt és felnézni kék szemébe