Július 24.
Július 24.
A napok, az események fejemre tornyosulnak, tollam pedig egyre tétovázóbb lesz. Kiülök a mezőre, rágyújtok s várom, hogy bensőm ringatódzó zsongásba fogjon, meginduljon tőle a toll a papíron, úgy mint eddig, rendesen, szavát se keresve, el se sietve, csöndes, egyforma búgó ütemben gondolat nyomában, meg se szakadva, össze se szaladva, csak ahogy a fenyves búg éjszaka. Nem megy. Miért is igyekezném itt a papíron megállítani a napot, hisz perzselve lángol az egy helyben a fejem fölött, mint Józsua serege fölött. Mennyire megértem most Buddhát, aki egymás alá kulcsolt lábbal, szétálló térdeire nyugtatott tenyérrel maga elé néz s úgy merül el az úri, bölcs, méltóságos nirvánába. Így ülök én is, így mered meg tagom, tekintetem, gondolatom.
