KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: EGYÜGYŰ DAL
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: EGYÜGYŰ DAL
Ma láttam én a holtakat,
A régen-régen voltakat,
Mezítelenül és feketén,
A hullakamra fenekén.
A régen-régen voltakat,
Mezítelenül és feketén,
A hullakamra fenekén.
Az egyik azt mondotta: jaj,
Fején izzadt volt még a haj,
A másik azt mondotta: jó,
Áldott halál, lágy takaró.
Fején izzadt volt még a haj,
A másik azt mondotta: jó,
Áldott halál, lágy takaró.
Én mondtam: édes véreim,
Megcsöndesült testvéreim,
Sok férfi, nő, agg, kisgyerek,
Elromlott, szent játékszerek.
Megcsöndesült testvéreim,
Sok férfi, nő, agg, kisgyerek,
Elromlott, szent játékszerek.
Egymás fölött feküdtek ők,
Nyílt szemmel, árva csecsemők,
Ki szülte őket, ottan áll,
Kegyetlen anyjuk, a halál.
Nyílt szemmel, árva csecsemők,
Ki szülte őket, ottan áll,
Kegyetlen anyjuk, a halál.
Az arcuk tompa és suta,
A lábukon egy cédula,
Szakállasak és vállasak,
Mosolyosak és árnyasak.
A lábukon egy cédula,
Szakállasak és vállasak,
Mosolyosak és árnyasak.
Nincs jaja ennek, sem híre,
Nem várnak ők itt semmire,
Egyik kövér, másik sovány,
Mind földbe járuló, pogány.
Nem várnak ők itt semmire,
Egyik kövér, másik sovány,
Mind földbe járuló, pogány.
Nem szörnyű már, nem is csodás,
Nem őrület, lidércnyomás,
Se feketeség, se derű,
Csak egyszerű. Oly egyszerű.
Nem őrület, lidércnyomás,
Se feketeség, se derű,
Csak egyszerű. Oly egyszerű.
Nem sírtam, nem nevettem itt,
De ezt a vallást tettem itt.
Ma láttam én a holtakat,
A régen-régen voltakat.
De ezt a vallást tettem itt.
Ma láttam én a holtakat,
A régen-régen voltakat.
