KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: RÉGI, BOLDOG IDILL
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: RÉGI, BOLDOG IDILL
Most harminckét éves vagyok.
Nyár van.
Lehet, hogy tán ez amire
Vártam.
Egészség duzzaszt hallgatag,
Bronz arcom égeti a nap
És lassan
Megyek fehér ruhában a
Lugasban
Pipámban sárgálló dohány,
S a füstje kékes, halovány,
A fák alatt egy kerti széken
Alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
Nagy szőke fej,
Álmos puha száján csiklandva csorran
A lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló,
Részeg virágok és darázs-szó.
Nyár van.
Lehet, hogy tán ez amire
Vártam.
Egészség duzzaszt hallgatag,
Bronz arcom égeti a nap
És lassan
Megyek fehér ruhában a
Lugasban
Pipámban sárgálló dohány,
S a füstje kékes, halovány,
A fák alatt egy kerti széken
Alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
Nagy szőke fej,
Álmos puha száján csiklandva csorran
A lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló,
Részeg virágok és darázs-szó.
Ha haldoklom, ezt suttogom:
Nyár volt.
Jaj, a boldogság máshová
Pártolt.
Egészség fűtött hallgatag,
Égette bronzarcom a nap
És lassan
Mentem fehér ruhában a
Lugasban.
Pipámban sárgálló dohány,
S a füstje kékes, halovány,
A fák alatt egy kerti széken
Alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
Nagy szőke fej,
Álmos puha száján csiklandva csorran
A lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló,
Részeg virágok és darázs-szó.
Nyár volt.
Jaj, a boldogság máshová
Pártolt.
Egészség fűtött hallgatag,
Égette bronzarcom a nap
És lassan
Mentem fehér ruhában a
Lugasban.
Pipámban sárgálló dohány,
S a füstje kékes, halovány,
A fák alatt egy kerti széken
Alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
Nagy szőke fej,
Álmos puha száján csiklandva csorran
A lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló,
Részeg virágok és darázs-szó.
(1917. augusztus.)
