II. CSOKONAI
II. CSOKONAI
A Vitézem, oh te nem voltál a zordság
Vitéze, vén diák csak, kálvinista,
Ki kósza farsang víg kulaccsát itta
S a gráciák kezébe tette sorsát.
Vitéze, vén diák csak, kálvinista,
Ki kósza farsang víg kulaccsát itta
S a gráciák kezébe tette sorsát.
Ám, bús homok szent venyigéje, hordád
Lelked szelid fürtjét és drága, ritka
Borából új fájdalmak méla titka
Halk verseinkbe dús ízekkel forrt át.
Lelked szelid fürtjét és drága, ritka
Borából új fájdalmak méla titka
Halk verseinkbe dús ízekkel forrt át.
Oh látlak: lomha árnya nőtt a fáknak,
Már láz gyötört s a rózsás gráciáknak
Lárvája húllt és párka-arca lett
Már láz gyötört s a rózsás gráciáknak
Lárvája húllt és párka-arca lett
S még görnyedtél egy édes rím felett,
Szemedben végső fény gyúlt, húnyó csillám,
S kezed lassan, reszketve írta: Lillám!
Szemedben végső fény gyúlt, húnyó csillám,
S kezed lassan, reszketve írta: Lillám!
