Sonkoly Béla: A szavak
Sonkoly Béla: A szavak
Jelölnek a szavak, de nem beszélnek,
Ha skála zeng, egy hang ha rezonál:
A labirintban elszakadt fonál,
Elindulnak, de sehova sem érnek.
Ha skála zeng, egy hang ha rezonál:
A labirintban elszakadt fonál,
Elindulnak, de sehova sem érnek.
Mindenkinek másról és mást mesélnek.
A fényt viszik, de ősibb a homály,
S csak élesebb, nem élőbb a kopár,
Az emberek maguknak, árván élnek.
A fényt viszik, de ősibb a homály,
S csak élesebb, nem élőbb a kopár,
Az emberek maguknak, árván élnek.
De lányka jön, ki testedből szakadt,
Melódiát ébreszt föl egy szavad,
S csenddé dalolja halkuló beszéded.
Melódiát ébreszt föl egy szavad,
S csenddé dalolja halkuló beszéded.
Kicsalja, amit még magad se tudsz,
Egy perc alatt világokat befutsz,
S egésszé szépül és megáll az élet.
Egy perc alatt világokat befutsz,
S egésszé szépül és megáll az élet.
