Sonkoly Béla: A halálhoz
Sonkoly Béla: A halálhoz
Halál, halál, lejáratott az ember,
Már csak evickélsz a könny-tengerén.
A hős halála elcsépelt regény,
Ma pompákat halottaknak ki rendel?
Már csak evickélsz a könny-tengerén.
A hős halála elcsépelt regény,
Ma pompákat halottaknak ki rendel?
Halál, halál, lejáratott az ember,
Király voltál s mi vagy ? – vágólegény,
Sem éjszakád, sem ünneped, szegény,
És részegen tócsákban ér a szender.
Király voltál s mi vagy ? – vágólegény,
Sem éjszakád, sem ünneped, szegény,
És részegen tócsákban ér a szender.
De te szédíted a kéjt végtelenbe,
Te szórsz mesét, ha tűn a naplemente,
S ragyogsz minden kis őszbe bánatot.
Te szórsz mesét, ha tűn a naplemente,
S ragyogsz minden kis őszbe bánatot.
A szenvedőnek álma vagy s a béke,
Te űzöl embert tudni: mi a vége,
S az életet, ha újult, te adod.
Te űzöl embert tudni: mi a vége,
S az életet, ha újult, te adod.
(1917.)
