Sonkoly Béla: Élni hívom
Sonkoly Béla: Élni hívom
Oh, gyáva ember, – gyáva az életét
Minden veszélyben menteni, fejveszett
Rémült futással hátrahagyva
Kis vagyonát örökölt hitével.
Minden veszélyben menteni, fejveszett
Rémült futással hátrahagyva
Kis vagyonát örökölt hitével.
Oly gyáva, inkább ostoba – vakmerőn
Részeg szemekkel ront a halálnak és
Csurgatja vérét vén ugarra,
S otthon-ülő öregek dicsérik.
Részeg szemekkel ront a halálnak és
Csurgatja vérét vén ugarra,
S otthon-ülő öregek dicsérik.
Káromlom a hőst, mert deli szolga lett,
Élősködőkért gyötri barom halál,
Kitüntetések büszke mellén,
S élni szeretne, de halni mer csak.
Élősködőkért gyötri barom halál,
Kitüntetések büszke mellén,
S élni szeretne, de halni mer csak.
Káromlom a hőst felzokogó, bolond,
Dermedt sikollyal s élni hivom merész
Tépett szavakkal roskadozva,
Vészes időt lihegő tüdővel.
Dermedt sikollyal s élni hivom merész
Tépett szavakkal roskadozva,
Vészes időt lihegő tüdővel.
Kábult halandók hadja amint vonul,
Kiáltom, éber, holt napok ezredén:
Légy bátor – ember –: gyáva lenni,
Gyáva, de ember, egészen ember.
Kiáltom, éber, holt napok ezredén:
Légy bátor – ember –: gyáva lenni,
Gyáva, de ember, egészen ember.
(1918. június)
