3. (Melyben a versről vagyon szó.)
Szépséget s formát; mely élőt tagad
Korcs embrióért, s életet nem ad:
Versről e vers, képromboló koromból.
A vers; immár nem ár, mely elragad:
Felszínné békült Mélység, – mint a vad
Párduc, ki ölt, s most macskaként dorombol.
Mint olcsó bort, mi hulló tiszta véred,
Míg fáj a fájás, hallgat száz szavad;
Echó, ki holt sikolyra visszazeng még,
Forrás, mely hűsen, hő mélyből szakad.