2. (Virágzó fa a viharban.)
2. (Virágzó fa a viharban.)
Borzongva vár a nedves szél alatt
a fa, fehér virággal terhesen;
mint szép menyasszony, oly szemérmesen,
ki titkos nászi éj felé halad.
a fa, fehér virággal terhesen;
mint szép menyasszony, oly szemérmesen,
ki titkos nászi éj felé halad.
Hogy áll és vár ijedten, ó szegény!
S mig titkon boldog, szűzi könnye hull,
vihar közelget sóváran, vadul:
sötétlőtestű, gőgös vőlegény.
S mig titkon boldog, szűzi könnye hull,
vihar közelget sóváran, vadul:
sötétlőtestű, gőgös vőlegény.
Mint óvja még a hófehér ruhát
az öleléstől, nézd ez ifju fát,
mely szűz szemérme szirmait tarolja,
az öleléstől, nézd ez ifju fát,
mely szűz szemérme szirmait tarolja,
majd báját bús negéddel adva át,
aléltan hajtja vissza derekát,
hogy párja vad gyönyörben átkarolja.
aléltan hajtja vissza derekát,
hogy párja vad gyönyörben átkarolja.
