5.
S hogy mily tömjént himbál a halk fa fönt,
De a vak árnyból titkos-áthatón
Tavasz-balzsam száll s édesen elönt
Füvet, pagonyt, vackort, hóbóbitás
Tövist, nyájtépő vad cserjék sorát,
Bús violát, mely rejtezőn konyúl,
S az ért május csudás
Sarját, a pézsmarózsát s mézborát,
Min dongó zsong, ha nyárest alkonyúl.