8.
S tőled magamhoz visszaüzve zúg,
Ég áldjon! – hajh, az ábránd rossz csaló,
S híres tündérhatalma mind hazúg,
Ég áldjon, ég! – az égő, lenge dalt
A szomszéd rétek s halk folyó felett
Csend hűti már s ott túl a halmokon
A mély völgyekbe halt…
Mi volt ez? – éji ábránd? képzelet?
Oh tűnt zene, zengtél? vagy álmodom?