7.
7.
Te nem halálra lettél és irigy
Idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sir igy:
Hány császár s bús bohóc hallotta már!
Óh épp ez a dal járta át talán
A Rúth szivét, állván az idegen
Rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
Az örvénylő óceán-üvegen
Talán e hang tár tűnt tündéri tájt!
Idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sir igy:
Hány császár s bús bohóc hallotta már!
Óh épp ez a dal járta át talán
A Rúth szivét, állván az idegen
Rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
Az örvénylő óceán-üvegen
Talán e hang tár tűnt tündéri tájt!
