Szép Ernő: A jégvirágok holt honába
Meglátja szívemet szememben
Sikolt gyöngét, langallva sápad
Esik vállamhoz, úgy ölel meg.
Mikor már száraz lessz a széna
Mikor hó lessz az almafákon
S alszik befagyva majd a nádas.
Deres hajamtól újja fázik
Csókol s a bánattól elájúl
Indúl hóvíz borúlt szememből.
Sötét zajlás közt csónakázunk
Vad sóhaj űzi gyász vitorlánk
A jégvirágok holt honába.