Szép Ernő: A zuhant lovas
Szép Ernő: A zuhant lovas
Megláttam már a boldogság honát
Egy dallam a szívemre támadt
Sötétkék mélység volt előttem
Azon túl barna parton őz futott
Egy sor ciprus nyúlt mint sötét imádat
Láttam felhős mezőt a fák mögött
Rőt márvány kút volt abban a mezőben
Nagy néma nőket láttam összegyűlni
Sétálva mint álomban lankatag
Meghajtott fővel, oly alélt kontyokkal
S keblökkel combjaikkal tejfehéren
Aggatva voltak gyönge biborokkal
Az ég oly kék volt mint az orgonák
Szemem betettem a gyeplőt bocsájtva
Sarkantyút adtam vad lovamnak
És dűltem hátra, még emlékszem én
Hogy hűs szélben mosolygott homlokom
Azóta itt lenn fekszem összetörve
Nincs út nincs hang, nincs ég nincsen segély
És ártatlan lovam kimúlt alattam.
Egy dallam a szívemre támadt
Sötétkék mélység volt előttem
Azon túl barna parton őz futott
Egy sor ciprus nyúlt mint sötét imádat
Láttam felhős mezőt a fák mögött
Rőt márvány kút volt abban a mezőben
Nagy néma nőket láttam összegyűlni
Sétálva mint álomban lankatag
Meghajtott fővel, oly alélt kontyokkal
S keblökkel combjaikkal tejfehéren
Aggatva voltak gyönge biborokkal
Az ég oly kék volt mint az orgonák
Szemem betettem a gyeplőt bocsájtva
Sarkantyút adtam vad lovamnak
És dűltem hátra, még emlékszem én
Hogy hűs szélben mosolygott homlokom
Azóta itt lenn fekszem összetörve
Nincs út nincs hang, nincs ég nincsen segély
És ártatlan lovam kimúlt alattam.
