Charles Baudelaire: Hozzá, aki mindig kacag
Charles Baudelaire: Hozzá, aki mindig kacag
Fejed, ringásod, arcod oly
szépek mint szin egy szép vidéken;
mint könnyü szellő tiszta égen,
játszik ajkadon a mosoly.
szépek mint szin egy szép vidéken;
mint könnyü szellő tiszta égen,
játszik ajkadon a mosoly.
Az ember szinte belesápad
ha horzsolod, úgy elvakít
az egészség, mely vállaid
s karod teljéből zengve árad.
ha horzsolod, úgy elvakít
az egészség, mely vállaid
s karod teljéből zengve árad.
Ruhád visszhangzó színei
mögött tested friss üdesége
költők csodálkozó szemébe
virágcsokor képét veti.
mögött tested friss üdesége
költők csodálkozó szemébe
virágcsokor képét veti.
Ruhád lelked jelképe, tűkör, -
bolond lány! kinek esztelen
rabja vagyok... sötét szivem
ahogy szeret, annyira gyűlöl!
bolond lány! kinek esztelen
rabja vagyok... sötét szivem
ahogy szeret, annyira gyűlöl!
Vonszolva kába bánatom
ha lábam szép kertben csavargott,
szinte gúny volt: oly fájva sajgott
mellem a perzselő napon;
ha lábam szép kertben csavargott,
szinte gúny volt: oly fájva sajgott
mellem a perzselő napon;
és a tavasz és a derűs ég
úgy megalázták lelkemet,
hogy egy virág szenvedte meg
a föld bántón boldog derűjét.
úgy megalázták lelkemet,
hogy egy virág szenvedte meg
a föld bántón boldog derűjét.
Így csúsznék, titkos éjfelen,
mikor a kéj órája vágyat
lobbantva zendül, drága ágyad
felé lomhán és nesztelen,
mikor a kéj órája vágyat
lobbantva zendül, drága ágyad
felé lomhán és nesztelen,
hogy tested öklöm összezúzza,
hogy fölszakítsam öled, és
míg rémült kebleden a kés
széles, mély sebet üt a húsba:
hogy fölszakítsam öled, és
míg rémült kebleden a kés
széles, mély sebet üt a húsba:
- óh iszonyú kéj! szédület! -
e nyilt ajkak új biborán át,
lüktetőbb és szebb mámorán át
öntsem eredbe mérgemet!
e nyilt ajkak új biborán át,
lüktetőbb és szebb mámorán át
öntsem eredbe mérgemet!
Szabó Lőrinc
