Charles Baudelaire: Esti szürkület
Charles Baudelaire: Esti szürkület
A bűn barátja jő, az est, az édes est:
orv farkasként közelg halkan sompolyogva; rest
boltozattá borúl fölöttünk a vak égbolt;
s rőt vadak dühe szít véredbe bamba tébolyt.
orv farkasként közelg halkan sompolyogva; rest
boltozattá borúl fölöttünk a vak égbolt;
s rőt vadak dühe szít véredbe bamba tébolyt.
Óh est! óh édes est! mily vágyva vár, aki
nem hazudik, mikor azt mondják karjai:
Ma dolgoztunk! - A vad, nyugtalan kín-sebezte
lelket te enyhíted, vigasztalod meg, Este! -:
fáradt tudóst, kinek homloka nehezül,
görnyedt munkást, aki most ujra ágyra dűl.
nem hazudik, mikor azt mondják karjai:
Ma dolgoztunk! - A vad, nyugtalan kín-sebezte
lelket te enyhíted, vigasztalod meg, Este! -:
fáradt tudóst, kinek homloka nehezül,
görnyedt munkást, aki most ujra ágyra dűl.
A légben szanaszét lomhán ébredve fáradt
démonok raja nyüzsg, mint vásári kufár had,
szárnyuk csapongva ver ormot, redőnyt, falat.
Uccákon, pislogó szélvert lámpák alatt,
a Prostitució kigyul: tolongva fülledt
hangyaboly-ajtain az élet ki- s belüktet;
ott leskel mindenütt, titkos utakra tör:
garázda cselszövő, feléd csapó ököl;
démonok raja nyüzsg, mint vásári kufár had,
szárnyuk csapongva ver ormot, redőnyt, falat.
Uccákon, pislogó szélvert lámpák alatt,
a Prostitució kigyul: tolongva fülledt
hangyaboly-ajtain az élet ki- s belüktet;
ott leskel mindenütt, titkos utakra tör:
garázda cselszövő, feléd csapó ököl;
ugy él a Város ős gyomrában, a belek közt,
mint benned a galand elorzott ételek közt.
Itt-ott már hallani: a konyha sistereg,
a szinház zúg, morog, az orchester recseg,
a korcsma megtelik, az asztalt körülállják,
zsiványok és lotyók verik-lesik a kártyát,
s kiket veszélybe hajt az izgalom konok
láza: munka után látnak a tolvajok,
kapu nyíl, nesztelen, pattan a kassza zára:
lesz pénz, borra neki, s a lánynak uj ruhára.
Óh lelkem, burkolózz magadba! és ne nézd,
ne halld a zűrzavart, lármát, tülekedést!
Durvábban rázza most a kór a szenvedőket:
a kormos Éj, e zord kéz, fojtogatja őket;
sorsuk lezárja a közös sír gödre; még
kórházban nyög haló sóhajuk... Hány derék
férjet nem vár soha többé a boldog este:
tűzhely, jó vacsora s asszonya tiszta teste!
mint benned a galand elorzott ételek közt.
Itt-ott már hallani: a konyha sistereg,
a szinház zúg, morog, az orchester recseg,
a korcsma megtelik, az asztalt körülállják,
zsiványok és lotyók verik-lesik a kártyát,
s kiket veszélybe hajt az izgalom konok
láza: munka után látnak a tolvajok,
kapu nyíl, nesztelen, pattan a kassza zára:
lesz pénz, borra neki, s a lánynak uj ruhára.
Óh lelkem, burkolózz magadba! és ne nézd,
ne halld a zűrzavart, lármát, tülekedést!
Durvábban rázza most a kór a szenvedőket:
a kormos Éj, e zord kéz, fojtogatja őket;
sorsuk lezárja a közös sír gödre; még
kórházban nyög haló sóhajuk... Hány derék
férjet nem vár soha többé a boldog este:
tűzhely, jó vacsora s asszonya tiszta teste!
De legtöbb nem kapott s nem is remélt soha
meghitt családi kört, - és nem is élt soha!
meghitt családi kört, - és nem is élt soha!
Szabó Lőrinc
