Charles Baudelaire: Utra hivás
szállj messze vélem,
szállj boldog egekbe suhanva!
hol a vágy hona vár,
szerelemre halál
s a világ lelked köde-hamva!
A nap tüze más:
nedves ragyogás
s bús lelkem oly puha köntös,
mint baltüzü éj-
szemedben a kéj
halk fátyla, ha könnyeket öntöz.
csupa fény és csupa rend.
ragyogni csiszolt
az idő simafényü zománca;
illat- s zamatár
kék mámora száll
s kertünket elönti az ámbra,
sok tompa tükör
mély sikja büvöl
csodálni Kelet ragyogását,
melynek szine friss
és szótalan is
bezsongja szivedbe varázsát.
csupa fény és csupa rend.
álomba haló
tülküktől zeng a csatorna;
ez mind tied: ints!
s nincs oly csoda-kincs,
mely lábad elé ne omolna!
Hűs alkonyi csönd;
tüzglória önt
a mezőkre, tavakra csodás szint
és permetező
langy álma besző:
skarlát, arany és üde jácint.
csupa fény és csupa rend.