Pataki József: Bayer József
Pataki József: Bayer József
A félkezén is könnyen megszámlálhatja az ember mindazokat, akik a magyar színészet-történetírás terén Bayer József elődei voltak. Említsük meg ezek közül 1790–94-ből Endrődy Jánost, az 1830. decenniumból a «Honművész» idevágó cikksorozatának névtelen íróját, a kassai Klescinszky Lászlót, továbbá Vahot Imrét 1853-ból.
Ezeknek nyomán s hosszú ideig tartó, eredeti kutatások alapján írta meg Bayer két vaskos kötetben a (Magyar Játékszín) történetét. Műve, melyet a tudományos Akadémia jutalomra érdemesített, a kezdő kortól a Nemzeti Színház megnyitásáig tárgyalja a magyar színészet múltját.
Bayer József tudós ember volt, aki a kritika pápaszemén át óvatosan és gondosan megvizsgált minden adatot, mielőtt azt felhasználta volna. Műve e tekintetben nem is hagy semmi kívánni valót. Adatai megbízhatók, pontosak, csak egy bajuk van: nagyon egyoldalúak. Aki Bayernek – különben eléggé élvezetes – nagy munkáját végigolvassa, nem kap elegendő világos képet a régi magyar színpadról s a színjátszás fejlődéséről. Bayer könyvében tulajdonképpen nem is a magyar színészet története van megírva, hanem inkább csak a színészettel kapcsolatos külső eseményeké.
Kár, hogy Bayer József csak tudós volt s egyúttal nem színházi ember is; mert akkor nem hagyta volna munkájában ennyire figyelmen kívül a színpadot és megérezte volna, hogy a magyar színészet története nem annyira az aktorokat mindig gyámolító és igen tiszteletre méltó vármegyék nemesi udvarházaiban s az egyes patrónus városok székházában csinálódott, hanem elsősorban és mindenekelőtt – a színpadon. Ez az érzék azonban – sajnos – Bayerben nincs meg. Ő fél a színpadtól s ha néha-néha be is kukkan oda, azonnal elárulja tájékozatlanságát.
Már pedig a színészet-történetírásnak elsősorban az a hivatása, hogy tiszteletreméltó színpadi tradíciókat örökítsen meg eljövendő színész-generációk számára s értesse meg ezekkel, hogy minden nemzet színészete csak a maga tradícióin, a maga sajátos belső törvényei szerint fejlődhetik.
Ilyen törekvéseket – sajnos – Bayernél nem találunk. Éppen azért ő csak annyival vitte elődeivel szemben előbbre a magyar színészet történetének irodalmát, hogy kimerítőbben s itt-ott pontosabban dolgozta fel a maga anyagát.
Bayer József igen szorgalmas és tudományos felkészültségű kutató ember volt, aki nagy kedvteléssel ásott a magyar színészet múltjának avarjában, de nem volt elég érzéke az ott rejtőzködő kincsek felismeréséhez.
