Kovács Mária: Visszanézek…
Kovács Mária: Visszanézek…
Itt vagyok még.
Ha szólasz hát még hallom.
Itt állok még
az ébenfok fekete szélén.
Ha szólasz hát még hallom.
Itt állok még
az ébenfok fekete szélén.
Én nem tudom merre
ugyan föl, avvagy le
visz e messzi lépcső?
ugyan föl, avvagy le
visz e messzi lépcső?
És nem tudom vajjon
gránit, kristály, gyémánt szikrás keménysége
tömörül-e súlyos, fekete fájában?
gránit, kristály, gyémánt szikrás keménysége
tömörül-e súlyos, fekete fájában?
Vagy aludt szivekből
kálváriás, véres, fáklyátlan ingó út?
Csak elindulok.
kálváriás, véres, fáklyátlan ingó út?
Csak elindulok.
Ám most még állok itt.
Lehet, hogy még királyom lennél.
Lehet, hogy a könnyeim is megszületnének
Lehet, hogy számodra isteni baldakint emelnék
s fényes palástodhoz csókkal kuporodnék
– hűs bálványa mellé imádkozó fakír –
szünetlen imával.
Lehet, hogy így a lábaidhoz omolnék
mámorom szertehullt mézes rózsáival…
Lehet, hogy a könnyeim is megszületnének
Lehet, hogy számodra isteni baldakint emelnék
s fényes palástodhoz csókkal kuporodnék
– hűs bálványa mellé imádkozó fakír –
szünetlen imával.
Lehet, hogy így a lábaidhoz omolnék
mámorom szertehullt mézes rózsáival…
Oh talán… talán még királyom lennél.
Nem tudom…
Csak megállottam a merő párkányon
– holdsütte kék ciprus – tán oly szomorúan
s ha szólasz, még hallom.
Most még visszalátok
Mert megállottam.
Mert még itt vagyok…
Csak megállottam a merő párkányon
– holdsütte kék ciprus – tán oly szomorúan
s ha szólasz, még hallom.
Most még visszalátok
Mert megállottam.
Mert még itt vagyok…
