I.
Mit csóksirályok szárnya nem zavart még
S két hideg csillag homlokod alatt.
Szelid sugárzó, hamvas szűzleányarc
Ki vagy, mi vagy, kiért vagy, nem tudod.
S mint csipkerózsa, benne, hős lovagról
Nem is álmodva, szunnyad még a vágy.
Két kebled, hószín, rózsacsőrű hattyuk
Melled taván ütemre ringanak.
csacsogva mégy s nem sejted csacska lányka
Hogy szivemen vérszomjas vágy gyalul.
Sodrába húzni, legyen tiszta arcod
Tudással ékes bűnös asszonyarc.
Hajad bolond csókkal borzolni össze,
Míg talptól arcig rőt vágy eltemet.
Lovagod itt van, Csipkerózsa ébredj,
Gyehenna útra vár a vad fogat.
Szerelmet adni - s aztán megsiratni
Mindazt a kincset, ami elveszett.