II.
Rossz életedtől, most, hogy lelked már rom,
És fejedet egy szűz szerelmi álom
Simogató kezére hajtani?
Balzsamot hintő gyógyvarázsos ujja
Meggyógyítson, s hogy visszahozza újra
A régi csacska álmú gyereket?
Mint szentségtartót a hívő csodálja?
Szent lenne, szent, a szerelem csodája
S hogy érte dobban, az szentelte meg.
Min illatát rajt hagyta drága teste!
Jó lenne karcsú árnyát lesni este
A függönyön, amint végig szalad?
S egy szó, egy drága szó, melyet sóhajtva
Halk hangon félénk vággyal ejt ki ajka?
S te leborulva csókolnád kezét.
Boldognak tudva őt, elmenni messze
S égető, vad bánattól övezve
E kínövet, mint ékszert hordani.
Áldani azt, ki boldoggá tevé őt,
Gyereknek lopva csókot adni égőt,
Ki mástól drága ágyékán fakadt!
Egy szertelen, szép szerelem tüzében
S égig csapni, vagy elhamvadni szépen!!
Áldó vagy kínzó, kéne szerelem??