III.
Letérdepelni s minden vétkemet
Meggyónni bízón, őszintén neked
Úgy érezni, magam tisztára mostam.
Megsimogatnák egyszer homlokom,
Mért, hogyha ezt csak el is gondolom,
Könnyezni kezdek, mint egy kis gyerek.
Hogy mint bűnét bánt, megfeddett s kezes
Rossz gyereket szeress és elvezess
A boldogság felé e bús világon?
Fáradt, fanyar, rossz mai magamat
S a kínt, melyet sok csúf vágyam ad,
Megejt egy ártatlan bolondos álom.
Gyerekkor, melytől szökve messze ment
Tékozló szivem, engem hűtelent
És visszavágyót, megszán s visszahív.
Lehelni rád s öledbe hajtani
Fejem s felnézve rád sóhajtani:
Óh hogyha a kisfiad lehetnék.