I.
I.
Nyájas rózsacsokor, repülő évek koszorúja,
Büszke füzér, viruló homlokdíszem, - alélt
Fürtjeid oly sietőn mért hullatod el? - Lehanyatló
Szirmaidon riadó lábam inogva tipor.
Ó - fölséges a perc, mely rámhullatta igéző
Terheidet, siető! Fölséges, de komor.
Izgalmat nem igért, csak röpke gyönyört az időben,
S elszállt, mint piruló ajkon száll el a csók.
Rózsák, hulljatok el! - Fiatalságom, - legutolsó
S legszebb sóhajomat néked adom. Ime: vedd!
Kétes utam felinél állván, míg célba tekintek,
Csak derülő fényed látom: a távoli pírt.
Büszke füzér, viruló homlokdíszem, - alélt
Fürtjeid oly sietőn mért hullatod el? - Lehanyatló
Szirmaidon riadó lábam inogva tipor.
Ó - fölséges a perc, mely rámhullatta igéző
Terheidet, siető! Fölséges, de komor.
Izgalmat nem igért, csak röpke gyönyört az időben,
S elszállt, mint piruló ajkon száll el a csók.
Rózsák, hulljatok el! - Fiatalságom, - legutolsó
S legszebb sóhajomat néked adom. Ime: vedd!
Kétes utam felinél állván, míg célba tekintek,
Csak derülő fényed látom: a távoli pírt.
