Nagy Zoltán: Munkásleány
Az árny sötétjén színes könnyű árnyék
Gyöngéd alakja s arca s egyre jár még
A tű kezében, hajnal óta tán.
A páncél keblén. Zengő vad csatádba
Így indult, Élet s mosolyog míg vágya
Pillangói bejárnak száz határt.
Feltornyosulva tragikus homályban
Félvállán át rá megvetően nézett
Már-már emelve roppant buzogányát,
Egy vaspáncélos óriás: a Végzet!