Nagy Zoltán: Sötét szobában
Kullogni nedves esti tarlón fázva
S lent függő felhők permetegjén ázva
Útszéli árok mélyén megpihenni.
Kit űztek hajtók hómezők homályán
Bús szürkületben s zsombékos tanyáján
Elnyulhat végre tördelt nád tövén.
Szegény pára, mely széttekint a roppant
Mezőn, ahol futott remegve nemrég.
Se kín, se kéj, se szerelem, se gond,
Se gondolat, se terv, se vágy, sem emlék.