A lapda
továbbadod, röpülve, untalan,
mint a sajátod, az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
hogy innen a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között.
minthogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,
a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává,
mely átalakul új táncfigurává.
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.