Az olvasó
az életéből s más életre néz,
melyet csupán az oldalak merész,
gyors forgatása tör meg neszével?
lelkétől ittas szókat. Mit tudod,
te, ki csak mostan látod e nyugodt
fejet, mi tünt el, míg fölnéz a holdas
mi lenn a könyvben állott, a lapokban
nem akarat, adás van a szemébe,
amint a tele-kész világra koppan:
mint játszó gyermek, álmok égi mása,
kit a való egyszerre csak elorz,
s ocsúdik, ám nyugalmas arcvonása
balog marad és mindörökre torz.