ÁLGYA ZOLTÁN: A BOSZORKA-VÁRTÁN
ÁLGYA ZOLTÁN: A BOSZORKA-VÁRTÁN
Sem északi fény, sem déli vihar,
Sem sápadt mákony,
Sem ákom-bákom,
Sem szomorú fűz, sem szerény ihar
Sem sápadt mákony,
Sem ákom-bákom,
Sem szomorú fűz, sem szerény ihar
Nem védi őket, nincsen hazájuk;
Sem fehér költők,
Sem emberöltők
Nem látják őket, bár ez a vágyuk.
Sem fehér költők,
Sem emberöltők
Nem látják őket, bár ez a vágyuk.
Pislog a tűz a boszorka-vártán,
A sápadt kuvik
Félve megbuvik
S gonoszat sejtve visít az ártány.
A sápadt kuvik
Félve megbuvik
S gonoszat sejtve visít az ártány.
Meredt álomban jőnek a lelkek,
Arcukat rejtve,
Multat felejtve,
Kik az álomból be sohsem teltek.
Arcukat rejtve,
Multat felejtve,
Kik az álomból be sohsem teltek.
Ős-mámorukban új eget nyernek
S ha sokat mernek,
Nyilnak a vermek
S megtörött aggá válik a gyermek.
S ha sokat mernek,
Nyilnak a vermek
S megtörött aggá válik a gyermek.
Vezeklő bűntől némán megejtve
Bűnözik árván
A lélek-márvány,
Méhében zengő életet sejtve.
Bűnözik árván
A lélek-márvány,
Méhében zengő életet sejtve.
Vad lidérclángtól borzong a bőrük,
Kolduló kéjjel
Füllik az éjjel,
Égi szavakat, jaj, ne várj tőlük.
Kolduló kéjjel
Füllik az éjjel,
Égi szavakat, jaj, ne várj tőlük.
Látó mámortól támolyog a vak;
Köröket húznak,
Közelebb csúsznak
S dőlnek belőlük doncs varázsszavak.
Köröket húznak,
Közelebb csúsznak
S dőlnek belőlük doncs varázsszavak.
Fölcsap a láng a boszorka-vártán.
A sápadt kuvik
Félve megbuvik
S gonoszat sejtve visít az ártány.
A sápadt kuvik
Félve megbuvik
S gonoszat sejtve visít az ártány.
