ERDÉLYI JÓZSEF: TÉLI DAL
ERDÉLYI JÓZSEF: TÉLI DAL
Nincs már levél a dunaparti fákon,
Budára-Pestre beköszönt a tél;
Kóbolni lenne jó ma Indiákon,
Ahol nem gondok a meleg fedél.
Születtem volna bár emberevőnek,
Járnék vadul, gondtalan meztelen,
Nem kérdezném jöttén a télidőnek:
Mi lesz velem?!
Budára-Pestre beköszönt a tél;
Kóbolni lenne jó ma Indiákon,
Ahol nem gondok a meleg fedél.
Születtem volna bár emberevőnek,
Járnék vadul, gondtalan meztelen,
Nem kérdezném jöttén a télidőnek:
Mi lesz velem?!
Pillantott volna bár északi sarkon,
Jégkunyhóban az első mécsvilág,
Hol a nyár és félévnyi téli alkony,
Hol azt se tudnám: van-e más világ
Mint jégvilág s jégvirágon kívül
Nem látnék más virágot, Istenem -
Nem néznék ma dideregve körül:
Mi lesz velem?!
Jégkunyhóban az első mécsvilág,
Hol a nyár és félévnyi téli alkony,
Hol azt se tudnám: van-e más világ
Mint jégvilág s jégvirágon kívül
Nem látnék más virágot, Istenem -
Nem néznék ma dideregve körül:
Mi lesz velem?!
De születtem a négyévszak övében
Ahol a lomb kihajt, virul, lehull,
Ahol az ember, szent könyvvel kezében
Szelíd igéket hazudtol vadul;
Ahol a holtighívek élete
Télen-nyáron csupa bús küzdelem;
Emberevők vad szíve kell ide -
Mi lesz velem?!
Ahol a lomb kihajt, virul, lehull,
Ahol az ember, szent könyvvel kezében
Szelíd igéket hazudtol vadul;
Ahol a holtighívek élete
Télen-nyáron csupa bús küzdelem;
Emberevők vad szíve kell ide -
Mi lesz velem?!
Nyári madár ha lehull a levél,
Seregesen délszakra költözik,
Barlangba búvik medve-denevér,
Más vad meleg bundába öltözik;
Testök a tájjal, az égaljjal egy,
Tavasszal-ősszel új ruhát terem;
Csak a szökevény ember kesereg:
Mi lesz velem?!
Seregesen délszakra költözik,
Barlangba búvik medve-denevér,
Más vad meleg bundába öltözik;
Testök a tájjal, az égaljjal egy,
Tavasszal-ősszel új ruhát terem;
Csak a szökevény ember kesereg:
Mi lesz velem?!
Mert szökevény az ember mind e tájon
A honból amely őseit szülé
S én felsírok ma odavisszafájón:
Mérthogy az ember egész Földön él?!
Vissza! Vár az örök nyár valahol
S itt a csupasz lét bűn s veszedelem -
El oda, hol az ínség nem dalol:
Mi lesz velem?!
A honból amely őseit szülé
S én felsírok ma odavisszafájón:
Mérthogy az ember egész Földön él?!
Vissza! Vár az örök nyár valahol
S itt a csupasz lét bűn s veszedelem -
El oda, hol az ínség nem dalol:
Mi lesz velem?!
Vissza! vissza!... De jaj, a híd leégett,
A vesztett vadon nekünk rég pokol;
Elindultunk keresni örök édent
S oly messze még az ígért egyakol.
Vissza!... De jaj, mivégre: pápuának,
A szörnyű utat elől kezdenem?! -
Riadóját zendítem a továbbnak:
Mi lesz velem?!
A vesztett vadon nekünk rég pokol;
Elindultunk keresni örök édent
S oly messze még az ígért egyakol.
Vissza!... De jaj, mivégre: pápuának,
A szörnyű utat elől kezdenem?! -
Riadóját zendítem a továbbnak:
Mi lesz velem?!
Vissza? Soha! Előre csak! Tovább:
Az egész Föld egész embert szeret,
Egész embert gyászolnak itt a fák,
Egész embert siratnak a szelek!
Minden fázók szívével döng ma fel
Világszerelmes-fájdalmas szívem -
Emberek! Az Egészség énekel:
Mi lesz velem?!
Az egész Föld egész embert szeret,
Egész embert gyászolnak itt a fák,
Egész embert siratnak a szelek!
Minden fázók szívével döng ma fel
Világszerelmes-fájdalmas szívem -
Emberek! Az Egészség énekel:
Mi lesz velem?!
Zúgj fel dalom, te szűz kárpáti szél,
Seperd ki a hamvagyült szíveket,
Szítsd a tüzet, a részvét ős tüzét,
Amelyet itt kialvás fenyeget.
Fújj a fázókra meleg takarót,
Égessen minden fösvényt a selyem,
Hogy ne kelljen többé sikonganod:
Mi lesz velem?!
Seperd ki a hamvagyült szíveket,
Szítsd a tüzet, a részvét ős tüzét,
Amelyet itt kialvás fenyeget.
Fújj a fázókra meleg takarót,
Égessen minden fösvényt a selyem,
Hogy ne kelljen többé sikonganod:
Mi lesz velem?!
A szívekbe dalom harsogd belé,
Harsogd az istenember indulóját:
Előre az örök család felé!...
Szakgasd az ínség haraglobogóját,
Cifra selymét a tékozlásnak tépd el -
Szivárvány az én örök jelszínem;
Kacagj teletleküzdő harci kedvvel:
Mi lesz velem?!
Harsogd az istenember indulóját:
Előre az örök család felé!...
Szakgasd az ínség haraglobogóját,
Cifra selymét a tékozlásnak tépd el -
Szivárvány az én örök jelszínem;
Kacagj teletleküzdő harci kedvvel:
Mi lesz velem?!
