SZABÓ LŐRINC: ERDEI LOMB ÉS SZÉLLENGETTE BOKOR
SZABÓ LŐRINC: ERDEI LOMB ÉS SZÉLLENGETTE BOKOR
Még sohase, sohase láttam az arcát,
mert felhő az arca, napsütött pici felhő.
mert felhő az arca, napsütött pici felhő.
Ő maga is felhő és erdő a haja,
erdei lomb és széllengette bokor.
erdei lomb és széllengette bokor.
Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.
vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.
Erdő és bozót a kevesem haja, a hangja szél;
és későn nyílt virágok harmatos szemei.
és későn nyílt virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a szeme; a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca; a szava szél, mely lelkem fellegeit
kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
