SZABÓ LŐRINC: TRÉFÁLKOZÓ ŐSZI LEVELEKKEL
SZABÓ LŐRINC: TRÉFÁLKOZÓ ŐSZI LEVELEKKEL
Milyen száraz és üres a lelkem
pedig te melengetted a kezeid közt!
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel;
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel.
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel.
Nem tudok aludni miattad, mert álmomban is
ujjaid simogatását érzem a homlokomon.
ujjaid simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid
arany gyíkok, - és mellemen futkostak tegnap este.
arany gyíkok, - és mellemen futkostak tegnap este.
Mily messze a tegnap, csókokkal, arany levelekkel!
- Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
- Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
