SZIVEM A DOMB MA…
SZIVEM A DOMB MA…
Szivem a domb ma, mely vadrózsát termel,
véremtől illatosul az eper
és vágyam a széna, melyben az ifju nyár
bűbája forrómeztelen hever.
És keblem az erdő lombja, szivemmel
bujósdit játszik madár füttye benn -
aranyhaju, kékszemü nyár,
tiéd a szivem!
véremtől illatosul az eper
és vágyam a széna, melyben az ifju nyár
bűbája forrómeztelen hever.
És keblem az erdő lombja, szivemmel
bujósdit játszik madár füttye benn -
aranyhaju, kékszemü nyár,
tiéd a szivem!
Aranyhaju, kékszemű nyár, ki
fenn a toronyba' fehér galambok
szárnyával övezve s a legnagyobb harangot
bimmbammoztatva Isten arcakép
ragyogsz, s kinek ujja ott is, hol muskátli
virul, a kicsiny ablakba' ragyog, -
virágruhás, biborajku szép
nyár, tiéd vagyok!
fenn a toronyba' fehér galambok
szárnyával övezve s a legnagyobb harangot
bimmbammoztatva Isten arcakép
ragyogsz, s kinek ujja ott is, hol muskátli
virul, a kicsiny ablakba' ragyog, -
virágruhás, biborajku szép
nyár, tiéd vagyok!
Virágruhás, biborajku Isten,
miér' csókoltad meg szívem' ujra,
úgyhogy ma fényed lett a drágakincsem,
mely ligetid alján garmadába nő,
s hegyről a völgybe mámor, hejjehujja,
mintha sohse jártam volna sir felett? -
Tékozló, részeg, boldog idő,
egy vagyok veled!
miér' csókoltad meg szívem' ujra,
úgyhogy ma fényed lett a drágakincsem,
mely ligetid alján garmadába nő,
s hegyről a völgybe mámor, hejjehujja,
mintha sohse jártam volna sir felett? -
Tékozló, részeg, boldog idő,
egy vagyok veled!
Tékozló, részeg, boldog idő, mely
vágyat, reményt gyémántkarikába fűz
s milljó aranyparipát a hegy,
a völgy felett tovaszállani űz:
Szivem a távirón zengő erővel
a világon át versenyt szalad
és pirosan ég, mint a kis mécses egy
drága kép alatt.
vágyat, reményt gyémántkarikába fűz
s milljó aranyparipát a hegy,
a völgy felett tovaszállani űz:
Szivem a távirón zengő erővel
a világon át versenyt szalad
és pirosan ég, mint a kis mécses egy
drága kép alatt.
