II.
II.
Ötágú ezüst gyertyatartó lobog az íróasztalon. Két karcsú pohárban a puncs sárga maradéka.
Mély karosszékben ül valaki, kinek nem látni arcát. Csak vitatkozó kezét.
Az íróasztalnál Portelle hercege, Metternich Kelemen, a kancellár. Kemény, Fiatalos arcél. Erőszakos áll. Keskeny jégszáj. Remek római orr. Csigás haj.
Azzal, kinek nem látni arcát, vitatkozik, franciául. Hadonászik a kezével, melynek árnyképe röpköd a falon. Kacag ünnepi, rumos hevületben, alig érteni szavát.
– Így kell tartani őket – és mutatja szellemes taglejtéssel, melyen érzik, hogy az, aki tartja, erős, de az, akit tart, talán még erősebb s egymásra találtak, mint oroszlánszelídítő és oroszlán. Az idén a Veronai kongresszus. Most már rend van – mondja – rend lesz – és még egyszer – rend lesz.
