„Európa négerei.”
„Európa négerei.”
Ivan Goll, a francia költő, ki egyszerre két nyelven is írja expresszionista verseit, Párizsban a Renaissance du Livre című vállalattal Öt világrész címen világantológiát adat ki a jelenkori költészet termékeiből. Ebben a magyar költészetet Ady Endre három verse képviseli Baranyay Zoltán és Eckhardt Sándor fordításában Barta Sándor és Kassák Lajos egy-egy költeménye. Az antológia összeállítója az előszóban külön megemlékezik rólunk ilyenképpen: „A cseheknek, jugoszlávoknak, magyaroknak másképpen fiatal, másképpen élettel teljes és bátor a költészete, mint a mi elvénhedett műveltségű országainké. Hozzájuk megyünk majd egy napon erőt meríteni. Ők Európa négerei, kikre szükségünk van.” A fehér négerséget bóknak kell tekintetnünk, ha tudjuk, hogy az ifjú expresszionisták milyen nagyra tartják a négereket töretlen életerejük, kifejező képzőművészetük a gyermeteg, ősi verseik miatt. Mégis a magyarokkal egy kis furcsaság történt. Sem az angol-szász, sem a latin, sem a germán csoportban nem kaptak helyet, hanem a D szláv csoportba szorultak, hogy az oroszok, lengyelek, csehek, jugoszlávok vannak. Ha Ivan Goll már minden áron ragaszkodik a faji beosztáshoz, akkor a magyarokat az E csoportba kellett volna beosztania, japániak, kínaiak, indusok, zsidók, törökök között így – mik is vagyunk hát? Európaiak, fehérek, négerek és – szlávok.
–
