Önkritika.
Önkritika.
A magyar kritika hiánya csakugyan fájdalmasan érezhető. Íróink ezt a hiányt újabban maguk igyekeznek pótolni, megírván műveik mellé azok kritikáját is, sőt irodalom történeti távlatba is beállítják magukat. Íme pl. mit ír legújabb könyvében Szabó Dezső:
„Az 1900/14 évek írói nemzedéke, ez az annyi okból fáradt nemzedék, nem tudta a jövő küzdő akaratát kitermelni magából. Maga Ady – műve egészében – csak döbbenetes tetemrehívás, jajgató temetői búcsúztatás. Ez az írói nemzedék a világháború kitörésekor be is fejezi pályáját és 1914-ben történelmi szerepe lezártnak tekinthető. Az Elsodort Falu hozza a tragikus küzdő akarat korát a magyar irodalomba. 1919. május huszonharmadikának – az Elsodort Falu megjelenésének napja – jelentőségét egész egyetemes nagyságában csak akkor fogják látni…” stb. stb.
Tudnivaló, hogy az Elsodort Falut maga Szabó Dezső írta.
–
