Balassa József: Albertra? Albertre?
Balassa József: Albertra? Albertre?
Igen tisztelt szerkesztő uram, – ne vegye rossz néven, ha egy kis nyelvészeti fejtegetéssel úntatom Önt, s ha jónak látja, a Nyugat olvasóit is.
A Nyugat július 1-i számában Lehr Albertról írt megemlékezésemhez fűzött soraiban Fenyő Miksa két ízben is felveti a kérédst, vajon: Albertre vagy Albertra? Albertnek vagy Albertnak? Az én nyelvérzékem szerint: Albertre és Albertnek. A vegyes hangú idegen szavak ugyanis hangrend tekintetében ugyanúgy viselkednek, mint az eredeti összetett szavak, vagyis irányadó elv, hogy a ragok az utolsó szótag magánhangzójához igazodnak, pl. légvár mélyhangú, házhely magas hangú. Csak az é, i hangok okoznak némi ingadozást mert ezek eredeti magyar szavakban is előfordulhatnak mély hangok mellett: járnék, járni, alszik. Az idegen eredetű szavak mellett is az utolsó szótag magánhangzója szerint kell a ragnak és képzőnek illeszkednie. Ezért mondjuk: mágnesség, mágnes-es, karakter-ek, progresszív-ek, és épp így: Albertet, Albertnek, Róberthez, Józsefnek, Józseftől, Hamletet, Hamletben stb.
Ha már erről van szó, megemlítem a hangrendnek helytelen átcsapását a magas hangba a férfi mellett férfinek, férfihez. Ezzel igen gyakran tlálkozunk a mai irodalomban, pedig a férfi mint a férfiú rövidítése, mélyhangú szó, többesszáma mindig férfiak, tehát egyesszámban: férfinak, férfihoz. Őszinte tisztelettel
