XVII. kép
XVII. kép
(Nagyon előkelő párizsi szálloda előcsarnoka. A portás fülkéje előtt. Este. Csillár ég.)
Portás (Groomhoz): Szaladj, nyisd az ajtót a magyar milliárdosnak.
Most jönnek a vonatról. Szeretem a nászutasokat.
Groom (kiszalad): Rohanok, Monsieur!
(Balról belép két málhahordó szolga kofferekkel, átmegy a színen. Utánuk jön Claribella és János.)
Portás: Van szerencsém jó estét kívánni méltóságos uram, isten hozta Párizsban. (Meghajol Cralibella felé.)
János: Jó estét!
Portás: A félemeleten rezelváltunk appartement-et méltóságodnak. Két hálószoba, szalon, ebédlő, előszoba, fürdőszoba, garderobe szoba. A Maitre d'Hotel felvezeti méltóságotokat.
Maitre d'Hotel: Méltóztassanak parancsolni, erre…
János: Postám van?
Portás: Méltóztassék. (Átadja.) egy távirat várja méltóságodat és ez az egy levél. A levél nem postán jött. Egy hölgy hozta egy órával ezelőtt
János (átveszi a két papírost, a táviratot feltépi, olvassa): „Vacsora kész, káposzta kiszárad, jöjj azonnal, Ilonka.” (Összegyűri, összetépi, eldobja, dühösen.) Az inasnak és a komornának a szobája?
Portás: Rendben van.
János: Reggel jön a két automobilom. Egy kis villamosautó és egy nagy túrakocsi.
Portás: A garageban már intézkedtem. A sofőrnek is meg van a szobája.
János: Két sofőrünk van.
Portás: Két szoba lesz.
Maitre d'Hotel: Parancsoljanak… (Mutatja, hogy merre).
Portás: Legyen szabad négyszemközt egy szót szólnom.
János: Kérem. (Közel hajol hozzá.)
Portás: A hölgy, aki a levelet hozta, arra kéri, szíveskedjék elolvasni, mielőtt felmegy a szobájába.
János (Claribellához): Bocsáss meg, egy pillanatra. (Feltépi és olvassa a levelet.)
Portás: A hölgy különben itt van.
János (Izgatottan): Hol van?
Portás: Benn vár az olvasóban.
János (Izgatottan Claribellához): Édes angyalom, menj fel a Maitre d'Hotellel, én egy pillanat múlva jövök. Valamit azonnal el kell intéznem.
Claribella: Jó, édesem. A viszontlátásra szerelmem. (Megcsókolják egymást) Szeretsz?
János: Imádlak.
Claribella: Siess!
János: Egy perc az egész.
Claribella: Csókolj meg!
János: Te drága! (Csók.)
Claribella: Ne várass!
János: Rohanok!
Claribella: (Jobbra elsiet a Maitre d'Hotellel.)
János (Olvassa a levelet):…„Fel ne menj addig a szobádba amíg velem nem beszéltél”…
(Mima megjelenik… nagy köpenye alatt táncosnőnek öltözve, félmeztelenül. Erősen kifestve. Szép és vad).
Mima: Én vagyok. Én írtam. Én hoztam. Én várlak. Agyonlövöm magam, ha felmégy a nászéjszakára. Gyere azonnal velem.
János: Egyetlenem! Hiszen azért jöttem ide utánad Párizsba. Azért nősültem, azért lettem aljas,… hát persze, hogy jövök hozzád!
Mima: De most rögtön.
János: Most rögtön? Szívem. Délben volt az esküvőm, most értünk ide… az első este… az első éjszaka…
Mima: Éppen azért.
János: De hát hogy képzeled ezt!
Mima: Kint vár az autótaxim. Velem jössz a Tabarinba. Én ott táncolok neked, aztán addig isszuk a pezsgőt és az édes pálinkát, amíg az eszméletünk bírja, akkor eljössz hozzám és felrepülünk az égbe. (Hirtelen): Ne mondd cicám, hogy ezt nem lehet, mert ebben a pillanatban agyonlőlek és rögtön utána magamat. (Revolvert csillogtat.) Most olyan rettenetesen szenvedek, mint még soha életemben. Ne mozdulj. Ne felelj. Ez a szűz lány olyan szép, hogy megbolondulok, ha rágondolok. A hangját hallottam, ahogy beszélt veled. Olyan szerelmes beléd, mint én. Érzéki kutya, éhes lány, most láza van fönt a szobában, úgy vár téged. De te nem mégy hozzá. Te velem jössz.
János: A nászéjszaka…
Mima: Nekem kell.
János: Drágám…
Mima: Nekem, a rongyos kifestettnek, az utolsónak aki cifra lettem miattad. Ez a szép nőstény most elvesz téged tőlem az égő szűzességével és én sírva fulladok bele a piszokba. (Zokog.)
János: Jövök veled… Édes, szép, szenvedő gyermekem…
Mima: Ne törődj vele. Gazdag vagy?
János: Nagyon.
Mima: Mindened az enyém?
János: Mindenem.
Mima: Gyere, az autó vár. (Indulni akar.)
János: Egy pillanatra, amíg megmondom neki, hogy elmegyek.
Mima: De csak egy pillanatra. Egy percre már nem. Ha egy percig maradsz, átölel és nem ereszt. És olyan szép és olyan fiatal és szűz és belehalok.
János: Egy pillanat… ülj be az autóba… azonnal itt leszek.
Mima: A nászéjszakádat akarom!
János: A tied!
Mima: Siess! (Eltűnik balra, János elszalad jobbra).
(Sötétség.)
Magister (Süvítve): Százezer Ampére! Nagy fordulat! Előre!
