XVIII. kép
XVIII. kép
(A hotelben Claribella hálószobája)
Claribella (az ágyban fekszik csipkésen, nászra várva az urát. Az ágy fölött erős lámpa ég.)
János (sietve jön be).
Claribella: Na végre! Uram, parancsolóm, egyetlenem! (Felül az ágyban, karjait tárja.)
János (idegesen): Claribella, csak egy pillanatra jöttem… azonnal visszajövök, de most el kell mennem!
Claribella: Most?… El kell… menned?…
János (idegesen): Egy percre… Azonnal visszajövök… de egy fontos ügyem…
Claribella: Fontos ügyed, most?
János: Ne tégy idegessé. Elég baj ez nekem. De nincs egy pillanat veszteni való időm!
Claribella: Mit tettél velem! Mit tettél velem!
János: Egy barátom van életveszélyben. Esküszöm neked a boldogságunkra, az életemre esküszöm, egy barátom vagyona van veszélyben.
Claribella: Mit hazudsz?!
János: Az anyám egész vagyona forog kockán… ennél a barátomnál… az anyám becsülete… Azonnal kell intézkedni… A családunk hírneve… Esküszöm neked az anyám életére… Claribella… mennem kell…
Claribella: Hazudsz!
János: Nem hazudok, esküszöm.
Claribella: Csaló vagy! Kalandor vagy!
János (fenyegetően): Ne beszélj velem így!
Claribella: Itt hagyod a nászágyon a szűz feleségedet… Elcsábítottál! Megcsaltad a szüleimet… a pénzemért… rabló!
János: Nem igaz! Egy szót se!
Claribella: Így, meztelenül rohanok utánad, ha egy lépést mozdulsz ebből a szobából! Én megmutatom neked, te csaló, hogy német lány vagyok! Én megvédem magamat! (Megragadja.)
János: Eressz el! Már eltelt a perc! Megyek!
Claribella: Nem mégy! Ordítani fogok! Rendőrt hivatok! Csaló vagy!
János: Bocsáss el!
Claribella: Mindent tudok! A szeretődhöz akarsz menni! Te rabló! Ne hagyj el! Megöllek, ha elhagysz! (Ordítva): Segítség!
János: Ne kiálts! Ne csinálj botrányt! (Tenyerével betapasztja a száját.)
Claribella: Meg akar fojtani!
(Dulakodnak)
János: Ne ordíts!
Claribella (lihegve): Az apám… hatalmas ember… nagyiparos… utolér a keze… reszkess az apámtól… te aljas… az apám a gyárosok szövetségének… elnöke… a kormány… a rendőrség… börtönbe csukatunk… a legelső német lány… én voltam a legelső lány Frankfurtban… és itt kell… becstelenül… verekednem… egy ágyban… egy gazemberrel…
János: Ne kiálts! Megütlek! Ne karmolj! Eressz el! (Megüti)
Claribella: Megütött! (Visszaüti.) Megütötte… (üti)… Henninghausen… (üti)… Claribellát… a gyáva… (üti)… rabló!
János (fojtogatja): Agyon verlek, ha nem hallgatsz el!
Claribella: Vérzem… vérzik a szemem… véresre vertél… te… Te azért ütsz engem, mert mást szeretsz…
János: Igen! Azért! Te is szeretsz egy diákot, tudok mindent!
Claribella: De én otthagytam miattad, te rabló! Most szenved szegény! Most sír otthon, mert tudja, hogy ma van a nászéjszakám! Mást képzel! (Zokog) Mit képzel most szegény!
János (ordítva): Hallgass!
Claribella (a párnába fúrja a fejét és sír).
János: Úgy. Hallgass. (Liheg)
Claribella (zokog a párnába).
János: Végre! (A homlokát végig simítja, nyakkendőjét megigazítja.)
(Kopogtatás az ajtón)
János: Jövök! (Elrohan.)
Sötétség.
Claribella (fájdalmasan, halkan zokog a sötétben)
(Jelzőharang)
Magister: Ehhez nem kell magyarázat! A nászéjszakán megverte a feleségét!
Fiókák: Hej! Hej!
Magister: Száznyolcvanezer Ampére! A nagy szikrabontót beállítani!
Rubicante: Kész!
Magister: Az összes táblát fel! Vigyázz! Előre!
