A kereszten
Alél a szél s remegve hallgat,
A csönd füvet, madárt elaltat,
Szívem is félve meg-megáll…
És fogy a vérem és erőm,
Az ajkam mozdul reszketőn
S üres szemem reá meresztem…
S Mária fölsikolt a csendben,
lelkét sötét gyász tépi szét,
S zavart fejem vállamra hull…
Atyám, miért hagytál el engem!