Találkozik Veronikával
föld itta könnyem és a vért,
Durva keresztem porba ért
S erőtlen léptem vitt a hegyre…
A lázas ajkam hallgatott
S kitárt szívével halkan ott
elémbe jött a messze útban…
S előtte gyászba, lázban álltam
Szótlan, meredten, holtraváltan…
S a véres arcom csöndben én
Kitárt, fehér szívébe nyomtam…