A műhely homályában
A műhely homályában
A műhelyünkbe néha lágyan
Simult a csönd s elernyedtet
dolgos kezem is, és a vágyam
Oly szomorú és enyhe lett…
Simult a csönd s elernyedtet
dolgos kezem is, és a vágyam
Oly szomorú és enyhe lett…
A csönd felém hallgatva nyúl,
Vésőmet ím a földre ejtem
S megállok, félve, szótlanul
És gyásszal telten sír a lelkem…
Vésőmet ím a földre ejtem
S megállok, félve, szótlanul
És gyásszal telten sír a lelkem…
Most kínoz minden és de fáj az,
Ha béna, vak s a gyönge, lázas
Gyermek is sírva sír felém…
Ha béna, vak s a gyönge, lázas
Gyermek is sírva sír felém…
Hozzájuk mennék, vágyva, híven
S megosztanám, ami enyém:
Szelíden megnyitnám a szívem…
S megosztanám, ami enyém:
Szelíden megnyitnám a szívem…
