Egyedül
A néma szél habot se lenget
S hogy hallgatom az esti csendet,
Szívembe hull a régi gyász.
S az arcom könnyben égve gyúl,
Kezem a messzeségbe nyúl…
Hogyan vigyek feléje enyhet?
A szél megindul szótlanul
És halkan minden árnyba válik…
S szemem lehunyom hallgatón
borús a lelkem mindhalálig…