Tersánszky J. Jenő: Völgyesi doktor könyvei
Tersánszky J. Jenő: Völgyesi doktor könyvei
Ahhoz, hogy érdemben tárgyaljuk ezeket a könyveket, egy hosszú tanulmányra volna szükség s erre jelenleg nem vállalkozhatunk. Ebben benne van az is, hogy abban az esetben talán vitába ereszkednénk a könyvek egy és más nézetével.
Célunk azonban nem az. Más oldalról, hogy úgymondjam, a napias érték szempontjából szeretnénk inkább néhány megállapítást tenni velük kapcsolatban.
Mert az az érzésünk, hogy ezek a könyvek bizonyos tanító és fölvilágosító tendenciával íródtak inkább, nagy nyilvánosság számára, semmint szigorúan vett szakirodalomnak. Sőt a dolgok, amikkel foglalkoznak vagy amiket érintenek, nem is tartoznak szorosan a hivatalos tudomány égisze alá. Így például az okkult jelenségek és hát természetesen nem annyira a magyarázatuk, mint bizonyos értelemben való hozzájuk szólás.
De végre itt vagyunk, egy nagyon kényes pontnál, az okultságok, a megfejthetetlenségek és az úgynevezett hivatalos tudomány határán.
Hát ezen a sikamlós és egyrészt hálátlan, másrészt szörnyen izgató perifériákon vezet bennünket Völgyesi doktor. És állapítsuk meg mindjárt, nem az, amiken vezet, hanem ahogy minket vezet, ez a legnagyobb érdeme ezeknek az írásoknak, szerény becslésünk szerint.
Ezek a könyvek, bátor, igaz, jóhiszemű és jóindulatú könyvek. Bizonytalan, vagy még nem eléggé tisztázott dolgokban sohasem érezzük azt a bizonyos szak-nagyképűséget. Meghalljuk, nyíltan, ez és amaz hozzáférhetetlen még jelenleg az emberi elme számára. Legfeljebb a feléje vivő útra kapunk valami igazítást.
Ellenben éppen ez a folyamat, ahogy a csodák és titkok lenézett jelenségeit fémjelzi a hivatalos tudomány, ekörül forognak legérdekesebb vallomásai ezeknek a könyveknek.
Megdöbbennünk olykor, hogy mekkora kicsinyesség, önzés, hiúság emel falat maga körül a hivatalos tudományok menedékeiben, az életben már rég bevált és alkalmazott felfedezések ellen. Ez szembeötlőbb itt, ahol úgyszólván létjogosultság kérdése az önzetlenség és nagyszívűség. És ehelyett a legköznapibb, a szentírásbeli hét főbűnök egyikére bukkanunk, a megismert igazságok ellen való tusakodásra. Hogy aztán szinte mulatságossá váljék a behódoló, de sohasem okuló akadémia gyermekes nyakasságának megaláztatása.
Például csak a hipnózis gyógyalkalmazásáról való részt elég pedzenünk a Völgyesi megvilágításában. De ez még úgyszólván a tisztesebb vétkek közül való. Hanem olyan elképesztő tünetek, amikor a mindenki kincseit csúnya érdekek dugdossák hátuk mögé a közjó elől. Amikor a kutatást, a kutatókat magukat fosztja meg csökönyösség vagy éppenséggel kajánság, sőt haszonlesés, a kutatás eszközeitől. Ez már valóban középkorias, a legsötétebb fajtából.
Persze, itt már a dolog olyan ügyekkel is súrlódik, ahol az ököl a mindenható s itt már megnehezedik az elvben való általánosítás, mert felmondanak a jó és nem jó, az erkölcs és erkölcstelenségről való disztinkciók. Vagy legalább is mások, mint a szelíd és lelkes tudományokéi.
Nos hát, ezzel kapcsolatban vehetjük végre elé a Völgyesi doktor könyveinek világnézetét. Ez már biztos terep, mert ez az orvosé, az emberi szenvedésen való enyhítés soha meg nem ingható nemességű szándékáé. Ez pedig seholsem ejtődik el a soraiban, akár a harcos hit, akár az oktató hangja szól hozzánk belőlük.
Többet és különbet igazán nem tehetünk hozzá szerény méltatásunkhoz, legfeljebb még egy egyszerű, bővített mondatot, hogy érdemes bárkinek kezébe adni ezeket a könyveket.
