Sárközi György: Példa a bodzabokorról
Sárközi György: Példa a bodzabokorról
Győztes életem kivirágzó bodzaágai szertecsapódtak,
Dús ernyővel, édes illatozással
Széditik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.
Dús ernyővel, édes illatozással
Széditik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.
Törzsök-szivemből immár nemcsak kósza venyigék hajtanak ki -
Megnőttem s dalolva kitárultam,
Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadni.
Megnőttem s dalolva kitárultam,
Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadni.
Kifelé az első ifjuságból, hős nyarak felé lombosodva,
Siratom néha sok elveszett virágom,
De mélyebb boldogság vigasztal: nem lettem Júdás bodzabokra!
Siratom néha sok elveszett virágom,
De mélyebb boldogság vigasztal: nem lettem Júdás bodzabokra!
Azé vagyok, aki szeret, elfedezem, aki hozzám huzódik,
Aki hisz bennem meggyógyitom,
És bűvös körömből ellököm a bogáncs-szavak hazudozóit.
Aki hisz bennem meggyógyitom,
És bűvös körömből ellököm a bogáncs-szavak hazudozóit.
Vegyetek: a tiétek vagyok, törjetek ágamból kalitkát,
A hosszu télben is az én szavam szól,
Amig a rabmadár elzokogja élet-halál egy füttybe férő titkát.
A hosszu télben is az én szavam szól,
Amig a rabmadár elzokogja élet-halál egy füttybe férő titkát.
