Lányi Sarolta: Ajándékos évek tűntén
Lányi Sarolta: Ajándékos évek tűntén
Már nem ajándék éltem senkinek, érzem.
(Mert nem a lét, de az adni-tudás az öröm).
Nem kell, semmise kell, ha nem adhatok érte
százszor százezer annyit.
(Mert nem a lét, de az adni-tudás az öröm).
Nem kell, semmise kell, ha nem adhatok érte
százszor százezer annyit.
Éhese vagyok nem izlelt jóknak s a jóllakottat
nem irigyli, de szánja az éhségem. Aki száraz
szemmel néz a fukar holnapnak elébe
az nem sír, ha csalódik.
nem irigyli, de szánja az éhségem. Aki száraz
szemmel néz a fukar holnapnak elébe
az nem sír, ha csalódik.
Én nem várom uj zene zendűltét, - uj mámort
már a halál adhat csak, a nagy biztosság.
Ám amig élek, a csendemet őrzöm. Utolsó
hűs menedék ez nékem.
már a halál adhat csak, a nagy biztosság.
Ám amig élek, a csendemet őrzöm. Utolsó
hűs menedék ez nékem.
Ez van még, ezt már őrzöm, tárt mellel védeni állok,
mosti kevésem többérő, mint régen a bőség.
…Jaj, fiatal szívvel hogy szórnám ezt is a szélbe!
Jaj, fukar az, ki szegény lett!…
mosti kevésem többérő, mint régen a bőség.
…Jaj, fiatal szívvel hogy szórnám ezt is a szélbe!
Jaj, fukar az, ki szegény lett!…
1924. május.
