Lányi Sarolta: Ifjakhoz – idősen
Lányi Sarolta: Ifjakhoz – idősen
Tűnt évek távolából könnyön keresztül látom
és innen áldom őket kik átléptek a gáton.
és innen áldom őket kik átléptek a gáton.
Áthágtak bátor lábbal titkok, tilalmak árkán,
hol szédűlt szenvedelmek rontó rejtelme várt rám.
hol szédűlt szenvedelmek rontó rejtelme várt rám.
Hálának hálójával őket nem fonja át
- mely édes-bús bilincsem volt és lesz - a család.
- mely édes-bús bilincsem volt és lesz - a család.
Mindenütt otthon vannak bárhol a nagy világban
s nem fájnak soha vissza. - Az én szivem hazátlan.
s nem fájnak soha vissza. - Az én szivem hazátlan.
Nem kell, hogy eldobálják mit gyűjtöttek, tanúltak,
nem kell, hogy elfelejtsék - mi rajtam rág - a múltat.
nem kell, hogy elfelejtsék - mi rajtam rág - a múltat.
Tehertelen, töretlen mennek előre rajban…
Tűnt évek távolából áldást mond rájuk ajkam.
Tűnt évek távolából áldást mond rájuk ajkam.
1924 április.
