Gellért Oszkár: Végrendelet
Gellért Oszkár: Végrendelet
Ha meghalok… hisz volt ez már igy akkor:
Feketén hullámzott a lét köröttem,
Mig anyám szíve alatt feküdtem
Fejemhez emelt karokkal,
Halántékom mellett az öklöm -
Feketén hullámzott a lét köröttem,
Mig anyám szíve alatt feküdtem
Fejemhez emelt karokkal,
Halántékom mellett az öklöm -
Ha meghalok… hisz volt ez már igy: a vak-éjjelü élet óta
Óh sok-sokezerszer azóta,
Hogy odakünn az ég sulya nyom,
A föld fele görnyeszt roppant kupolája,
Hogy roskadtan lapúlok alája
S úgy nyugtatom, alva, a karomon
Lankadt fejem éjjelente
Halántékom mellett az öklöm -
Óh sok-sokezerszer azóta,
Hogy odakünn az ég sulya nyom,
A föld fele görnyeszt roppant kupolája,
Hogy roskadtan lapúlok alája
S úgy nyugtatom, alva, a karomon
Lankadt fejem éjjelente
Halántékom mellett az öklöm -
Ha meghalok… óh ne hidd, hogy az az éjszaka örök!
Hisz a földanya méhe oly drága lágy
Puha ágy annak, ki alunni vágy:
Csitt, tente magzatom, tente -
Hisz a földanya méhe oly drága lágy
Puha ágy annak, ki alunni vágy:
Csitt, tente magzatom, tente -
Ha meghalok… ha meghalok: akkor
A karjaimat keresztbe ne fektesd a szivem fölött!
A kar nehéz; nyomná a mellet; rossz álmaim lennének -
Rossz álmaim lennének azalatt,
Mig fekszem a vak-nappalu föld alatt,
S mig vissza nem pattanok a csillagos égnek:
Fejemhez emelt karokkal,
Halántékom mellett az öklöm -
Öröktől fogva örökkön.
A karjaimat keresztbe ne fektesd a szivem fölött!
A kar nehéz; nyomná a mellet; rossz álmaim lennének -
Rossz álmaim lennének azalatt,
Mig fekszem a vak-nappalu föld alatt,
S mig vissza nem pattanok a csillagos égnek:
Fejemhez emelt karokkal,
Halántékom mellett az öklöm -
Öröktől fogva örökkön.
