Bródy László: Szomorúfűz
Bródy László: Szomorúfűz
Élet, élet, ez is élet,
A magányosság
nagy tanyáján éldegélek.
A magányosság
nagy tanyáján éldegélek.
Kis pocsolya partján élek,
itt sütkéreznek
a vadlibák, az emlékek.
itt sütkéreznek
a vadlibák, az emlékek.
Forró napon, esős éjben
jaj! be megroskadt,
be megrokkant terebélyem!
jaj! be megroskadt,
be megrokkant terebélyem!
Szomorúfűz-lelkem árnya
oly búsan horgad,
búsan lankad a világra!
oly búsan horgad,
búsan lankad a világra!
S megrebbennek néha szárnyak
a nagy-nagy csöndben.
A vadlibák föl-fölszállnak.
a nagy-nagy csöndben.
A vadlibák föl-fölszállnak.
