II.
az élete. Szerény és csöndes dal. Övé volt.
Nem harcos, új rivalgás, de szívnek halk harangszó,
a szomoruság hangnemében hangzó.
harsabb melódiák harsoghatnak kevélyen.
– Ő bennem énekel s mostmár mindig helyettem,
mióta kedvnek, hévnek, szónak szegénye lettem.